Istenünk, áldd meg a népünket!
2021. augusztus 7-én, Makrancon a helyi önkormányzat szervezésében a Szlovák Köztársaság és Magyarország államközi „CultClip – Interreg V” pályázata kapcsán rendeztek, kulturális, szellemi és lelki találkozót, amelynek egyik része a templomban történt.
Az egybegyűlt hívek és a vendégek a templompadjaiban foglaltak helyet. A Cserépszín éneklőcsoport tagjai értelemszerűen az elsősorban. Az ünnepséget Mgr. Lacko Mária, polgármesterasszony nyitotta meg. Beszéde után a papság, a segédkezők és az egyháztanács tagjai az ereklyehordozóval az éneklőcsoport éneke kíséretében az oltárhoz vonultak. Miután az ereklyetartót az elkészített asztalra helyezték, Kocsis Pál, okleveles mérnök, köszöntötte az egybegyűlteket.
Mélyen tisztelt Polgármesterasszony! Kedves vendégek, zarándokok és hazaiak! Főtisztelendő Esperes úr!
Amint tudjuk, áldott elődeink – 114 évvel ezelőtt, az 1907-ben felszentelt templomunkat - az ősi templom örököseként - Szent István Király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben elhelyezést nyertek az első szent magyar család ereklyéi - 14 éve - 2007. április 21-én konszekrálta akkori főpásztorunk, excellenciás Alojz Tkáč, kassai érsek úr.
Az első ereklyés körmenetet 2012. augusztus 20-án tartottuk, falunk szülöttje, főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános atya vezetésével, aki a körmenet kezdetén megáldotta templomunk új toronyóráit is.
A második körmenetünket, 2013. augusztus 20-án, falunk egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo József atya, az akkori jánoki plébános úr vezette.
A harmadik körmenet után 2014. augusztus 20-án, főtisztelendő Bartal Károly Tamás, jászóvári apát úr által megáldásra került a Fénykereszt, ezzel is jelezve, hogy bízva bízunk a kereszt-áldozat végső győzelmében. Hisszük és valljuk, hogy az irgalom, a megbocsátás és a szeretet előbb – utóbb mindenkit meggyőz az élet értelméről és értékéről.
A negyedik körmenetet 2015. augusztus 20-án tartottuk, amikor is felszentelésre került a templomunk külső falán elhelyezett - Az első szent magyar család domborműve.
Az ötödik körmenetet 2016. augusztus 20-án tartottuk azzal a különös felismeréssel, hogy a hord-állvány központi részét képező Szent Jobb - szimbólum nagyvalószínűség szerint a hajdani kassai országzászló felső része volt.
A hatodik körmenetet 2017. augusztus 20-án főtisztelendő Bartko Elek, az akkor jubiláló somodi plébános, címzetes esperes úr vezette.
2018. augusztus 20-án, a hetedik körmenetet az ugyancsak jubiláló, jászóvári emeritus apát úr, Bartal Károly Tamás, gyémántmisés atya tartotta.
2019. augusztus 20.-án, a nyolcadik körmenetet esperesplébánosunk vezette, pappá szentelése 45. évfordulója emlékére.
2020. augusztus 23-án, becses vendégünk volt Excellenciás Habsburg György főherceg, nagykövet úr és fia, Károly – Konstantin, akik templomunk főoltárába - ahol 2007. április 21. óta őrizzük Szent István, az első apostoli király és felesége Boldog Gizella, majd gyermekük Szent Imre, vagyis az első szent magyar család ereklyéit – ünnepélyesen elhelyezték az utolsó apostoli király, Boldog IV. Károly, osztrák császár ereklyéjét is, ám nem is akárki, de az unoka és a dédunoka közreműködésével.
Tavaly, a búcsúi szentmisénk végén, tehát a kilencedik körmenetben, immár egy négyes ereklyét – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre és Boldog IV. Károly ereklyéit - helyeztük az ősi, Szent Jobb jelképre, amelynek eredeti helye nagyvalószínűség szerint – Kassa volt. Fényképpel bizonyítható, hogy Kassán a Szent Mihály kápolna közelségében állt egykor az országzászló, annak rúdja tetején volt az itt látható Szent Jobb - szimbólum. A II. világháború háború után, miután az emlékművet eltávolították, a szimbólum titokban Makrancra került. Véletlenül találtunk rá 2001. június 24-én, a kémény mögé rejtve, egy nyári-konyha padlásán.
2012 tavaszán az egyháztanácsban döntés született arról, hogy Szent István király ünnepén - az oltárban őrzött szent elődeink, az első szent magyar család ereklyéit – ezután körmenetben fogjuk megtisztelni, ezért egy erre alkalmas hord-állványt készíttetünk.
A megtalált szimbólumról 2012. május 21-én értesítettük Gábor Bertalan esperes-plébánosunkat, aki látva a két kéz hasonlatosságát, mindnyájunkkal egyetértve egyértelművé tette a szimbólum restaurálását, amit a Béres testvérek végeztek. Csodálatos munkájukat ezúton is megköszönjük.
Hogy miként jutott el a megtalálás híre az esperes úrhoz, legyen szabad megosztani személyes tapasztalatomat: A hír a megtalált „kézről” akkor jutott el Gábor Bertalan esperes-plébánoshoz, amikor egy egyháztanács találkozón terveztük az ereklyés körmenetet és szó volt az ereklye hordozóról – hol és ki készítse el. Akkor Czingely János és én jómagam említettem az esperes úrnak, hogy régebben találtunk a kiskonyha padlásán egy „kezet”, amelynek az alakja megegyezik a Makranci oltárban elhelyezett Szent István, Boldog Gizella és szent Imre herceg ereklyetartóval. Akkor közösen: az esperes úr és az egyháztanács akkori tagjai a helyszínre mentünk. Mindenki elcsodálkozott azon, hogy a megtalált „kéz” az oltárban található ereklyetartónak méretben egy nagyobb hasonmása. Az esperes Úr akkor azt mondta: „Ez csoda! Gondviselés! A kis kéz a naggyal találkozott Makrancon”. A helyreállítás után, így lett a „ nagy kézből” ereklyehordozó.
A feldíszített ereklyetartót általában az egyháztanács tagjai veszik a vállukra. Felsorakozva áldott elődeink ereklyéi mögé, lélekben nyomukba szegődünk, jelezve: úgy akarjuk járni az élet útját, hogy mi is tiszták legyünk, hősök és szentek. Ezzel is kifejezve készségünket, hogy a múlt örökségéhez hűen akarunk ragaszkodni, hiszen „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak” - olvashatjuk az Intelmek 8. pontjában, illetve megéljük Illyés Gyula, írónk szállóigévé lett mondását: A fa a szél kihívásaira, gyökereivel válaszol.
Esperes-plánosunk üdvözölve az egybegyűlteket, többek között a kezek, a kicsi és a nagy kezek találkozásáról, azok fontosságáról szólt az egybegyűltekhez.
A hívek könyörgését Mihályi Molnár László, így kötötte csokorba:
Istenünk, te Szent Istvánban, Boldog Gizellában és Szent Imrében, az első népünket család szent eszményképét adtad nekünk, segítsd családjainkat, hogy őket követve a szent élet útján járjanak!
Hívek: Istenünk, áldd meg a népünket!
Istenünk, Szent István a tőled kapott királyi és atyai tekintéllyel „Intelmek”- ben buzdította fiát, add, hogy tanítása szerint mi is jó keresztények legyünk!
Hívek: Istenünk, áldd meg a népünket!
Istenünk, Szent István nemcsak szavával, hanem elsősorban példájával nevelte családját és nemzetét, segítsd a mai szülőket és nevelőket, hogy az ifjúságnak az élet minden területén jó példát mutassanak!
Hívek: Istenünk, áldd meg a népünket!
Istenünk, Szent István király tőled kapott hivatásának tekintette fiatal nemzete megtérítését, adj ifjúságunknak készséges lelkületet az Isten és az emberszeretet megvalósítására!
Hívek: Istenünk, áldd meg a népünket!
Istenünk, a te erőddel István király bőkezű volt a szegényekhez, és megbocsátott az ellene lázadóknak, add, hogy mi is jóságosak tudjunk lenni a rászorulókhoz, és megbocsássunk az ellenünk vétőknek!
Hívek: Istenünk, áldd meg a népünket!
Istenünk, halála előtt Szent István király a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta népét és annak jövőjét, a mennybe felvett Boldogasszony közbenjárására fogadd be az égi hazába elhunyt szeretteinket, nekünk, élőknek pedig esdje ki az egység és a sorsközösség vállalás készségét, határon innen és határon túl!
Hívek: Istenünk, áldd meg a népünket!
A hívek könyörgését az esperes-plébános imája zárta: Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk! Ismét Hozzád jövünk, mert Te vagy a Béke Királynője. Légy Édesanyja Európa valamennyi gyermekének, vidd szívünk fohászait szent Fiad elé. Fogadd el felajánló imánkat, hogy békesség lakozzék a lelkünkben. Légy közbenjárója nemzeteink és országaink egyházi és közéleti vezetőinek, hogy helyes döntéseikkel, tiszta szívvel irányítsák népeink sorsát.
Szent István Király, Boldog Gizella, Szent Imre, népünk első Szentcsaládja! Életpéldátokon épülve és buzdulva esedezéseteket kérjük, hogy ma, amikor annyi viszály és békétlenség van az emberek szívében, amikor a nemzetek vezetői szolgálat helyett hatalomra vágynak és törnek, legyetek szószólóink Urunknál, Jézus Krisztusnál, hogy az Ő békéje szálljon a szívünkben.
A megosztott, keresztény gyökereit már alig ismerő földrészünkért, Európáért is könyörgünk, hogy felismerje Krisztus arcát és a nemzetek testvérként forduljanak egymáshoz, ne pedig vetélytársakat lássanak egymásban.
Boldog IV. Károly esedezésével, különös oltalmatokba ajánljuk térségünk országait: Ausztriát, Bosznia-Hercegovinát, Bulgáriát, Csehországot, Horvátországot, Magyarországot, Lengyelországot, Romániát, Szerbiát, Szlovákiát, Szlovéniát és Ukrajnát. A kölcsönös szeretet által lépjenek még szorosabb egységre, hogy a történelem sebeire együtt keressék és találják meg Istennél a gyógyulást – az Eucharisztiában, Budapesten.
Szűz Mária, Béke Királynője, Szent István Király, Boldog Gizella, Szent Imre és népeink minden szentje könyörögjetek érettünk! Ámen.
Miután az egybegyűltek a Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eredményességéért imádkoztak, értelemszerűen köszönetnyilvánítás következett és áldás az ereklyével.
Az ereklyetisztelet és a záró ének után a papság elvonult. A templomi lelki-találkozót Mihályi Molnár László, tanár előadása követett. Ebéd után kultúrműsor következett a helyi sportpályán, ahol fellépett többek között a vásárosnaményi, a restei, a jánoki, bodvavendlégi és a makranci hagyományőrző csoport.
Adja Isten, hogy találkozásunk itt a történelmünk egyik jeles ereklyéjénél áldott, emlékezetes és gyümölcsöző legyen – határon innen és határon túl!